Jennifer Lopez: egy igazi divatikon küzdelme az elnyomás ellen

Mit jut eszünkbe arról, ha meghalljuk Jennifer Lopez nevét? A filmjeiben talán a középkategóriába sorolnánk, amin néha lehet nevetni, de valahogy sosem marad meg az emberben. Aztán ott vannak a zenéi, amikre jókat lehet táncolni, de azért nem hallgatnánk meg mindennap.

Végül inkább az alajka szokott az eszünkbe jutni, hiszen ő az a nő, aki felvállalta a formákat, és felszólalt a csontsovány modellek ellen. Az emberek inkább azért emlékeznek rá, mert most ötven év felett is elképesztően néz ki. Összegezve tehát szakmai szempontból nem nyer sokat, de a kinézete megér egy misét.

Aztán megérkezett a Halftime című film, ami betekintést nyújt az életébe, egészen a 2020-as Super Bowl fellépéséig. Az ember először azt hinné, hogy csak magáról a fellépésről lesz szó, de aztán elkezdünk ugrálni az időben, és egyre több mindent ismerünk meg a múltjából, és hirtelen megértjük, hogy ennek az igazi divatikonnak nem is volt olyan könnyű az élete, és bizony meg kell küzdenie a sikerért. Az elmúlt harminc évben egy perce sem tudott megpihenni, miközben megtanulta kezelni a nyilvánosságot és a kritikusokat.

Egy latin nő sikere nem lehet százszázalékos

Amerikában a latinok élete sosem lesz könnyű, mindig magyarázkodniuk kell a hovatartozásuk miatt, elég csak megnézni pár Facebookos vagy YouTube-os videót. Emellett arról sem szabad megfeledkezni, hogy ma leginkább a férfiak hozzák meg a fontos döntéseket, úgyhogy Jennifernek nemcsak a latin származása, hanem a döntéshozók ellen is meg kellett küzdeni. Igen, a film nem azt mutatja be, hogy miként raktak össze egy szuperprodukciót, hanem ennél sokkal többet ér.

Jennifer Bronxban nőtt fel, mindig is rajongott a zenéért, imádta az előadóművészeket, így ezzel akart foglalkozni. Az édesanyja nem igazán támogatta, mivel ”rendes” szakmát szánt a lányának, ami ahhoz vezetett, hogy egy nagyobb veszekedés után szétváltak útjaik. Ezután először táncos lett, majd színészként tevékenykedett, végül pedig énekesként hódította meg a világot, nagy lemezeket készített, bekerült a világ legbefolyásosabb hírességei közé, azonban valamiért mindig B kategóriás művész maradt.

Az átadó hátterében álló titkok

J. Lo Shakirával együtt lépett fel az eseményen, ami több kérdést is magában foglal, amik nem túl pozitív háttérrel rendelkeznek. Az eddigi évek során ezt a tizenkét perces műsoridőt valamilyen fehér előadó kapta meg, aki az összes percet egyedül, a saját showjával töltötte. Most azonban, hogy a világ végre latina nőket mert betenni, kapásból kettő mellett döntött. Úgy tűnik, hogy egy hölgy nem elég az alig negyed órás műsorhoz.

Érdekes, hogy ez a színésznő nem fél megmutatni a testét, szereti a tapadós ruhákat, és nagyon sokat dolgozik a megjelenésén. Mégis úgy érzi, hogy az ekkora nézőséggel rendelkező shownak nem csak a táncról és a hátsó felek mozgatásáról kell szólnia, hanem valamilyen fontos üzenetet kell átadnia. J. Lo elérte azt a kort, amikor már nem fél kiereszteni a hangját, és nyilvánosan kiáll az emberek elé.